Karácsonyi mese a rókáról és az ősanyjáról

Már vagy százszor elterveztem, hogy írok - na jó, ez költői túlzás, mert csak napjában egyszer és nincs 100 napos a legutóbbi posztom -, de ember tervez, baba végez. Miért is?

Először is megvolt az első karácsonyunk. Ha bejött volna az orvosok becslése, akkor ezt az időszakot bizonyára a kórházban töltöttük volna, ehelyett egy már 3 és fél hetes csöppséget rakhattunk a fa alá (meg egy extra finom és ebből kifolyólag extra drága konzervet a macskának). Sajnos a meghittségbe csúszott némi zavar azáltal, hogy Nadine ekkorra már 5. napja hányt. Tőle azt kaptuk karácsonyra, hogy megvárta a fényképezkedést és csak az utolsó kattintásnál szentelte fel a csini ruháját.

A szilvesztert kettesben töltöttük, illetve hármasban: Nadine, én és a róka.

Egyébként a probléma okát nem tudjuk biztosan, mert nem beteg. A kezdeti "még elmegy" fázisból eljutottunk odáig, hogy evés közben is felsírt és a mellem egyáltalán nem fogadta el, így ismét előkerült a mellszívó. Annyi tuti, hogy a sűrűbb - direkt refluxos babáknak kitalált - tápszer benne maradt... úgy három napig. Azóta megoldódni látszik a dolog, legalábbis tegnap óta visszatértünk a napi egyszeri "keresztelőhöz", így legalább van ideje megszáradni a ruháimnak.

Eredetileg egy csomót akartam írni az ünnepekről, de most mégis ennyire futotta. Lehet azért, mert egyfolytában egy poszt jár a fejemben, amit ma olvastam a kötődő nevelés megvalósíthatóságáról/megvalósíthatatlanságáról. A legutóbbi írásom alatt is előkerült ez az ősanya-téma, és viccesen meg is jegyeztem, hogy már érzem a glóriát a fejem felett, hiszen természetes úton szültem, epidurál és gátmetszés nélkül, szoptatok, hordozok, Nadine velünk alszik.

Akkor most teljesen őszintén leírom nálunk mi is a helyzet a "madonnaságommal" - hogy A-t idézzem - :

- Kezdjük az elején, a szülésnél. A gátvédelem a kórházban alap, értelemszerűen hülye lenne bárki is konkrétan kérni. A sikeressége pedig szerintem a legcsekélyebb mértékig sem a szülő nő elhatározásán múlik, hanem a fizikai adottságain, a szülésznő hozzáértésén és a szerencsefaktoron.

Nagyjából ugyanez áll a természetes szülés kontra császár kérdéskörére is.

Rögtön itt az elején elidőznék egy picit. Mindenhonnan azt szajkózzák, milyen jó dolog a gátvédelem, mert nincs varrat, mennyivel gyorsabban gyógyul, egy heggel kevesebb, és bizonyára így is van. Talán nincs köze hozzá, de én nagyon megszívtam altájon. Korábban sem volt felhőtlen az állapotom - mondhatni "aranyszínben" láttam a dolgokat - de a szülés utáni 4. naptól kezdve elég durvára váltott a helyzet, sem ülni, sem huzamosan állni nem tudtam, menni pedig csak úgy, mintha nem értem volna időben a mellékhelyiségbe. Több, mint egy hét intenzív kezelésbe telt, mire úgy-ahogy normalizálódott a helyzet a fájdalom szempontjából, fizikailag sajnos ez a mai napig nem sikerült.

- Még mindig szülés. Ami a fájdalomcsillapítás ésszerű keretek közötti elkerülését illeti, nos az tényleg az én döntésem volt, de a piedesztálra emelkedésnél prózaibb okok vezéreltek: 1. Lassíthatja a szülés folyamatát, ezáltal sokkal több idő áll rendelkezésre, hogy komplikációk lépjenek fel. 2. Egyszer már volt részem gerincszuriban, azóta is visszatérő vendégem a migrén, szóval ha nem muszáj, akkor kösz, nem kérek repetát.

- Szoptatás. Hát ki a fene ne akarna szoptatni? Kényelmes, gyors, nem igényel segédeszközt, nem kell külön doboz az "elkészítős cuccoknak", se forró, se hideg víz után rohangászni, fertőtleníteni, nem romlik meg...

Nálunk a valóság: Először Nadine túl gyenge volt hozzá, aztán karosszériám sajnos nem volt kompatibilis a csaj alapfelszereltségével, mire ezeken túljutottunk - minden csoda 3 napig tart - , addigra jött róka marci a savas haverjával és a gyerek bömbölt, ha felhúztam a pólóm. Jelenleg a hányás tűnőben, minden megmarad a gyomrában, csak épp az anyatej nem. Királyság.

- Hordozás. Az otthoni hordozás azért jó, mert így egy nyűgösebb baba mellett is lehet "háziasszonykodni", plusz jó a csípőjének. Az én kompetenciám eddig csak az "elmenős" hordozásig terjedt, ami szintén tök jó, mert: 1. Nem kell a babakocsit egyedül cincálnom. 2. Jóval gyorsabban, könnyebben, kényelmesebben közlekedek vele. 3. Mindig testközelben van, érzem a légzését.

Mondjuk azért van hátránya is, pl. a dokinál mire kifejtem belőle..., meg utána vissza is kell csomagolni. Ez a része kétségtelenül macerásabb, mint bevágni a kocsiba.

Ami pedig specifikusan engem illet, bármennyire is tetszik ez a módszer, lehet elbúcsúzhatok tőle, mielőtt még igazán belejönnék, ugyanis a 3. alkalom után visszatért a "gazdagságom", és újfent napokig nem tudtam ülni. Most hanyagolom egy kicsit, amíg megint helyre nem jövök, aztán meglátjuk. Sajnálnám, ha erről le kellene mondanom.

- Együtt alvás. Ez volt az egyetlen sziklaszilárd elvem a szülés előtt, mármint, hogy a csajszinak külön szobája lesz az első perctől. Hehe. Eleinte az ágyunk mellett aludt a bölcsőben - na jó, azért párszor az ágyunkban is, meg párszor rajtunk is... -, de aztán beköltözött a róka és én többet nem raktam a bölcsőbe, mondjuk máshova sem, mert majd egy hétig nem lehetett vízszintbe helyezni, különben azonnal jött belőle a cucc, így kézben volt 0-24-ben. Ennek is megvolt az előnye, ugyanis megtanultam ülve aludni. Mennyire hasznos lett volna ez anno, amikor Velencébe mentünk busszal!

Most már határozottan javult a helyzet, szerintem nemsokára megpróbálom a bölcsőt és talán egy-két hét múlva ráveszem magam a külön szobára is.

Az általam olvasott poszt kommentjeiben valaki azt írta, hogy a kötődő nevelés fogalma gyakorlatilag a pár évtizede még "nem jól nevelés"-nek bélyegzett anyai hozzáállást takarja. Elgondolkodtató. Mindenesetre annyit biztosan tudok, hogy tőlem a lehető legtávolabb állt bárminemű nevelési elv szigorú követése - félreértés ne essék, nem akartam vadhajtás módjára szabadjára engedni - , hanem úgy gondoltam, majd kialakul, ami meg nem, annak utánaolvasok és a leginkább jónak tartott megoldást emelem be, de nem fogok szemellenzővel ragaszkodni egy irányzat elveihez, mert korántsem biztos, hogy egy adott gyereknél mind beválik.

Ha esetleg kölesgolyó vételére vetemednék, kérlek lőjetek le! :)