2013. március 7., csütörtök

A szomszéd füve sem mindig zöldebb...

...és a nőgyógyásza sem mindig jobb. Akkor sem, ha éppen csillagászati összeget fizet ki neki az ember.

Ahogy arra egy korábbi posztomban utaltam, bepróbálkoztam a kolléganőim által ajánlott dokinál. Eggyel több olyan szegmense az életemnek, amit kellően megbántam.
A szóban forgó orvosról hónapokon keresztül (már a terhességem alatt is) ódákat zengett több munkatársam is: hogy dolgozott itt egy asszisztens, aki már 4* elvetélt és rátalált erre az orvosra aztán egy hónapon belül megint terhes lett és egészséges lett a pici... meg, hogy ez is ajánlotta, meg annak is segített, és egy angyal, stb, stb. Hát gondoltam egye-fene (ne ezen múljon a következő baba sorsa), rááldozzuk a pénzt, merthogy persze privát. Utólag persze könnyen okos az ember, de ennek a pénznek lett volna jobb helye is. Például elihattuk volna, az legalább meglátszik...

Történt ugyanis, hogy az első 10 percben (miután szóban vázoltam a történteket), mindenféle lelet megtekintése és vizsgálat nélkül kijelentette, hogy itt felesleges magyarázatokat keresni, ilyen a természet, és sajnos úgy néz ki, hogy nem tudunk egészséges fiúgyermeket nemzeni, ezért törekedjünk kislányra. A következő 10 percben kifejtette, hogy az egyetlen megoldás, hogy annyiszor és olyan sűrűséggel essek teherbe, ahányszor csak lehetséges, és meglátjuk, előbb-utóbb megtaláljuk a nekünk rendelt babát. Persze ehhez elengedhetetlen a hit és a pozitív gondolkodás, ugyanis a félelem megöli bennem a gyereket. A harmadik 10 percben megnézte a papírjaimat, és megerősítve látta, amit mondott, ezért kissé fellengzősen azt fejtegette, hogy nekem mindenképpen privát orvosra van szükségem, mert a lelkemnek fontos lenne az állandó megerősítés, aztán feltessékelt a székbe és mintát vett, ami a fertőzések kiszűrése miatt fontos. Ez utóbbi volt az egyetlen értékelhető lépése, viszont ez meg (talán az unszimpátia, az idegesség, vagy a düh hatására, vagy csak egyszerűen az ő hibájából) annyira fájt, hogy legszívesebben üvöltöttem volna. ...és hogy nem szimuláltam, arra az esti vérezgetésem a bizonyíték.

Végül csak kiszabadultunk. 40 percet és egy halom pénzt áldoztunk rá az életünkből, feleslegesen. Az eredményért még visszamegyek, mert a vizsgálatot nincs kedvem még egyszer végigcsinálni, de utána szépen maradok a Krankenkassa által finanszírozott orvosoknál. Azok ingyen is tudják szajkózni:
 
Fő a pozitív hozzáállás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése