Kislányuk lesz...

A családom egy részéről eddig szándékosan hallgattam. Ma azonban eljött az ideje, hogy szóba hozzam őket. A rokoni szálakat nem bogozom ki, mert elég bonyolult, de a lényeg, hogy nagy családról van szó, három gyerek és azoknak a gyermekei.

A legidősebb testvér fiú, a társa elég fiatal, de nagyon aranyos. Az első babájukat az első harmadban elveszítették. A második egészségesen született és gyönyörű kislány volt. Nem volt még négy hónapos sem, amikor szenteste napján belázasodott és fél nap leforgása alatt angyalka lett belőle. Egy láthatatlan, kivédhetetlen gyilkos vette el őt tőlük: az agyhártyagyulladás. Nagyon padlón voltak, ami tökéletesen érthető is. Hihetetlen erővel azonban újra talpra álltak, és megfogant harmadik babájuk, a most  nemsokára egyéves Dorina. Tündéri, mosolygós és egészséges baba.

Hogy miért írtam róluk? Nos, mert őszintén magamba nézve ők az egyetlenek akik, ha eszembe jutnak, nem érzek irigységet. Ők igazán megérdemlik, hogy végre boldogok legyenek!

A legfiatalabb testvér lány. Nálam egy évvel fiatalabb. Az első babájuk váratlanul és igen rosszkor döntött úgy, márpedig ő jönni akar, ugyanis a lány hormonkezelés alatt állt a pajzsmirigy-problémái miatt. Az orvos még külön ki is emelte, hogy ebben az időszakban ne legyen terhes. De hát a gólya hozta, visszaküldeni nem akarták, hát megszületett. Szerencsére makk egészséges, és már az óvónénik idegein táncol a kissrác (mert igen eleven gyerekre sikeredett).

...és megint babát vár. Azt hiszem, októberre van kiírva. Szabi elvesztése óta képtelen voltam meglátogatni őket. A kismamák látványára összeszorul a szívem. Igyekszem leküzdeni a neki miért, ha nekem nem érzést, de egyszerűen nem megy.

Hogy miért írtam róluk? Mert nincs semmijük, és mégis gazdagabbak, mint mi. Nincs saját házuk, autójuk és kilátásban sincs, hogy lesz. Jelenleg a lány szüleinél laknak egy szobában. A lánynak azt hiszem, nincs munkája sem. Mégis boldogok, és már úton van a második babájuk is. Ha rájuk gondolok, mindig eszembe jut, hogy a veszélyeztető körülmények ellenére egészséges a gyerekük, míg a miénk egészségéért mindent megtettünk, és mégis... De ez sem igazán irigység. Egy pillanatig sem akartam nekik rosszat, nem sajnálom a boldogságukat. Ahogy már egyszer írtam is, azt sajnálom, hogy nekünk ez a boldogság nem adatott meg.

...és, hogy miért most írok róluk? Mert a boldog apuka pont most írta ki facebookon, hogy: "Most tudtam meg hogy kislányom lessz!! Hihi"