Mélyrepülés

A cím igen árulkodó, így nem is magyaráznám agyon. Íme az elmúlt másfél hét rövid változata:

- utolsó nap a munkahelyen

- egy hét gyerekfelügyelet, amíg anyósomék nyaralnak

• egy 5 és egy 6 éves ellátása és mellékesként bőgése miután a nővérük elment a láthatás végén
• két kert
• két kutya
• negyvenezer fok

- anyuék költözése (idén már a második)

- apám marhaságai

- eddig állásfronton csak elutasítás érkezett

...és az i-re a pont:

Tegnap anyósoméknál szóba került a táppénz és ebből kifolyólag Szabi is. Néhány perc után elsírta magát és valami olyasmit mondott, hogy neki sok volt ez így, egymás után kettőt elveszíteni, hiszen az egyiket még nem is volt ideje feldolgozni már jött a másik tragédia.

A helyzet az, hogy március elején örökbe adták az egyik náluk nevelkedő gyereket (3 hónapos korától volt náluk, március közepén töltötte be az 1-et). Nagyon sajnáltam őket, hiszen tudom, hogy nevelőszülőként nem a nagy többséghez tartoznak, hanem azokhoz, akik szinte sajátjukként szeretik a hozzájuk kerülő gyerekeket. Kingust pedig különösen imádták. A szívem szakadt meg, ahogy sírtak érte, mikor elvitte egy egyébként nagyon kedves házaspár. 

...de a jó életbe! Ne állítsunk már párhuzamot egy örökbefogadás és egy gyermek halála között! Nem szokásom a saját bajomat másokéval méricskélni. Ha meg is teszem, mindig a másik javára. Ezúttal viszont kinyílt a bicska a zsebemben (még úgy is, hogy tudom, nem rosszindulatból mondta). Értem én, hogy számukra ez nagy veszteség, de jó helyen van, láthatnak róla képeket, időnként találkozhatnak vele, ami pedig ennél is fontosabb: ÉL!!!

Neki nem szóltam semmit, mert nem szeretek parttalan vitákba bocsátkozni, pláne nem szubjektivitásuk okán össze nem hasonlítható dolgokról, de mivel ez az én blogom, itt kimondom:

Három hónap leforgása alatt, pusztán az érzelmi katasztrófákat tekintve:

- a szüleim beadták a válókeresetet, amiért apám engem tett felelőssé, anyunak fizetni nem akar, így ő a két tesómmal albérletbe kényszerült, ahonnan pénteken kellett másikba költözniük

- elvesztettem az első gyermekemet, még mielőtt valóban megérkezett volna

- a munkahelyemen nem tartanak rám többé igényt

Nekem is sok!